1905. január 1-jén Révfalu községet törvénnyel egyesítették Győrrel, ekkor lett Győr V. kerülete. A városrész lakosságának száma növekedésnek indult, 1910-ben 3870 főre gyarapodott. Hamarosan felmerült egy új elemi iskola felépítésének szükségessége. 1907-ben Wennes Jenő polgármester bejelentette, hogy a tervek készen vannak, melyeket a Vallás- és Közoktatási Minisztérium készíttetett. 1908-ban jelölték ki a leendő iskola helyét, majd 1910-ben Barcza Dániel építőmester nyerte el a pályázatot a munkálatok elvégzésére. Az iskolaépítés költségeire a közgyűlés 160.000 koronát biztosított.
Az építési munkálatok 1910. november 4-én kezdődtek. Az új iskola 1911 augusztusa végére elkészült. A Győri Hírlap részletesen tudósított az iskolaépületről, melyben 8 tágas iskolaterem, szertár, tanítószoba, igazgatói iroda, igazgatói lakás, szolgalakás, mellékhelyiségek voltak elhelyezve. A tágas folyosók, a kitűnő világítás, az épület nagy hatást gyakorolt a belépőre.
Az L alakú, egy emeletes főépület a kor szecessziós építkezési stílusának jegyeit képviseli, a majolika díszeket a Zsolnay cég szállította. A hozzáépített földszintes három szobás igazgatói és egy szobás altiszti lakást a város megbízásából Kádár Jenő győri mérnök tervezte. Az iskola a magyar szecesszió népies irányzatának kiemelkedő vidéki alkotása, a stílus egyetlen győri emléke. Értékei miatt a város egyik kiemelkedően fontos építészeti remeke, 1985 óta műemléki védelem alatt áll.
Az új iskola az Állami Elemi Népiskola nevet kapta. Első igazgatója 1923-ig Ujlaki Géza volt. Megnyitásakor 400-450 gyermek tanult a padokban. A lányok és a fiúk külön kapubejáraton át külön osztályokba jártak, 12 csoportban folyt a tanítás.
A tandíj évi 50 fillér volt, az év végén a tanulóknak záróvizsgát kellett tenniük. Főbb tantárgyak I-III. osztályban: hit- és erkölcstan, magyar nyelv, számtan-mértan, éneklés, rajzolás és testgyakorlás. A felsőbb, IV-VI. osztályokban tanítottak még történelem- és alkotmánytant, földrajzot, egészségtant és háztartástant. Az érdemjegyek 1-től 5-ig terjedtek, a legjobb osztályzat az egyes volt. Osztálytanítók oktattak minden tantárgyat, a hittant pedig Senkovics Bertalan plébános. Két részből állt a napi tanítás: reggel 8-tól délig és délután 2-től 4-ig. Közben hazamentek ebédelni, bár a távolabb lakó gyerekek az iskolában fogyasztották el otthonról hozott ebédjüket, közben a fegyelemről az altiszt gondoskodott.
A könyveket és a tanszereket a szülőknek kellett megvásárolniuk, de az iskola a legszegényebbeknek ingyen biztosította azokat. A könyvtárban 67 tanítói és 161 ifjúsági könyv volt.
A tanításon kívül konyhakertészkedéssel, fafaragással, háncsfonással, a lányok kézimunkával foglalkoztak.
A tanórákon és azokon kívül a tanítók megkövetelték a fegyelmet és a rendet. A hiányzásokat igazolni kellett, igazolatlan hiányzás miatt pénzbüntetést is kiszabhattak, melyet ha szükséges volt, a rendőrség szedett be.
A tanulás mellett egyéb kötelező elfoglaltságok is voltak, pl.: szederlevél gyűjtése. Mivel állami iskola volt, a napi templomba járás nem volt kötelező, de a vasárnapi istentiszteletek látogatását szorgalmazták, és az iskolában is gyakorolták az imákat. Úgy gondolom, a régi diákok és tanárok ugyanúgy szerették ezt az iskolát, mint mi most.
Összeállította:
Fekete Józsefné
tanítónő