Büszkeségeink:
Szilágyi Eszter - irodalom
Gyurasits Máté - sport
Az iskolába sok tanuló jár, különféle képességekkel megáldott gyerekek. Lehet, hogy valaki nem túl jó tanuló, mert nem szeret vagy nem ért bizonyos tantárgyakat, lehet, hogy nem is érdekli ez az egész iskolai "hercehurca", mégis végtelen fantáziával, jó kézügyességgel megáldott diák koptatta már, és koptatja jelenleg is az iskola márványlépcsőit.
Az intézmény fennállásának első nagy megemlékezése volt a 85. évforduló, melynek kapcsán vers- és prózaíró versenyt hirdettünk meg, s Révfalu Győrhöz való csatlakozásának 100. évfordulója tiszteletére kiírt versenyen, rajzpályázaton is bemutathatták az iskolát a diákok. A pályázatokra készült versekből, prózai alkotásokból, rajzokból egy kis csokorra valót gyűjtöttünk össze, ezért néhány volt és jelenlegi diák csodálatosan szép munkáit mutatjuk be a következő oldalakon.
Tulipános iskola
Tulipános iskola.
Benne osztály, iroda.
Iroda a tanárnak,
Osztály meg a diáknak.
Ez más, mit otthon,
Mennyi sok gyerek,
Amerre nézek, mint egy rengeteg.
Kezek, kezek és újra csak kezek,
Feleletnél ez a tudás jelképe,
Tanár nénik, tanár bácsi öröme.
A fekete tábla és a kréta,
A szivacs hideg, vizes illata,
Az udvaron a diófa árnyéka,
S a sok szép virág illata.
Nyolcvanöt éves iskola,
Benne osztály, iroda.
Iroda a tanárnak,
Osztály meg a diáknak.
Szilaj legénykék,
Picik és nagyok,
A sok között
Most én is egy vagyok.
Tulipános iskolám
Kinyílott a tulipán,
Így hívják az iskolám.
Négy évig én ide járok,
Tanítanak jó tanárok.
Irodalom, matek, töri,
Megtanulom, de a fejem gyötri.
Legjobb óra a tesi,
Na meg az osztályfőnöki.
Tanár néni, tanár bácsi
A jó jegyről gondoskodik,
De ha mégis rosszat kapunk,
Azt jelenti, nem tanultunk.
Piros már a tulipán,
Szeretem az iskolám.
Tanulok is, ahogy tudok,
Négy év után búcsút mondok.
85 éves az iskola
Oh, mi kedves iskolánk,
Mily fényes szülinapod,
Látogat a sok diák,
S koptatják a padod.
Szól a csengő, jön a tanár,
A gyermeksereg mind feláll,
Így megy ez már sok éve,
Őseinket kísérve.
Ahogy jövünk, tulipán
Virágzik az iskolán.
Falaid közt kemény munka,
Gyarapodik a tudás.
Tanáraink mindig mondják:
"Ez a jövő, nem vitás!"
Megfogadjuk, s emlékünkben
Megőrizzük, mint jó barát.
Köszöntsük hát tiszta szívvel
Tulipános iskolánk.
Egy nap az iskolában
Duna mellett az iskola
Minden reggel hív oda.
Gyere, Kriszta, gyere be,
Vár a suli melege.
Matek óra halihó,
Számolgatni jaj, de jó.
Összeadok, osztok, szorozok,
Akad itten sok-sok dolog.
Olvasni kell, írni kell,
Verselni is tudni kell.
Elmondom az "Anyám tyúkját",
Belesülni nagy-nagy csúfság.
Mindenki elindul haza,
Hátranézve mosolygok, mert
Búcsút int az iskola.
Iskolánk
Duna partján épülő házak,
Az iskolánkba visszavárnak.
Mindig tárva zöld kapuja, s újra
Eszünkbe jut a tulipános iskola.
S a mennyit a szív felfoghat magába,
Azt már sajátunknak mondhatjuk,
Egyszer még visszatérünk, második otthonunk!
S gondolunk-e nyáron, gondolunk-e rájuk,
Az összes tanítónkra, mindenkire máshogy.
Minden diákra, tanulóra, a sárga épületre.
Gondolunk-e, mondd, gondolunk-e?
Már búcsúzunk és elmegyünk,
A mi időnk lejárt, itt hagyjuk kedves iskolánk,
Indulunk messze már.
S amit susognak az árnyas fák, amit mesélnek,
Tulipános diákok, soha ne feledjétek!
A mi iskolánk
A vízparton öreg ház,
Oda jár sok kisdiák.
Sok-sok ember meghalt már,
Ki annak idején ide járt.
Az ajtó felett tulipán,
Nevét innen kapta iskolánk.
Amilyen szép a tulipán,
Olyan szép a mi iskolánk.
Sok-sok éve szól a csengő,
Hangja érces, mélyen zengő.
Az osztályok még mindig szépek,
Nem vitte el az enyészet.
Virágárus előtt állok,
Egy szép tulipánt látok,
Eszembe jut szép iskolám,
Elfelejteni nem tudom már.
Révfalui anziksz
Tulipános iskolánk
Kilencvenöt éve már
A város szigetközi oldalán
A híd lábánál büszkén áll.
Régen révész vitte át
Az embert és az áruját,
A Duna lusta hullámán
Az öreg, széles ladikján.
Ma már több híd íve
Tükröződik a vízben,
A kis faluból így lett
Győr városának dísze.
Iskolánktól nem messze
Kelmefestők műhelye.
Által szemben egyetem,
S köztük kedvenc ligetem.
A ligetből látom már
Püspökvárunk oromját.
Délben pedig hallom ám
A sok harangnak zúgását.
A Duna partján sorban áll
Sok tündéri csónakház,
Melyek egész nyáron át
Szolgálják a sportolást.
Révfalu 2.
Révfaluban születtem,
Az idősek szavát csak úgy ettem.
Mire nagyobb lettem, már tudom,
Révfaluinak lenni, nincsen jobb dolog.
Haverok összevissza, szerteszét,
Révfaluban ez a szép.
S ha azt kérdezik tőlem,
Lecserélnéd-e otthonod,
A válaszom szívből fakad:
Dehogyis, én révfalui vagyok.
Révfalu 3.
Nem vagyok én Petőfi,
Nem tudok hozzá felnőni.
Nem tudom én leírni a Tiszát,
De annál inkább a Dunát.
Hányszor megyek futni a töltésre,
Hány szerelmes párt lát összebújni szívem.
Hányszor bolondozok a haverjaimmal
Én is a Duna-parti réten,
És hányszor takar el a fűzfaerdő,
Ha a bánat odahajt engem.
Nem is ragozom ezt tovább,
Minden révfalui szereti a Dunát